Az őssejtkutatás az elmúlt évtizedekben forradalmasította a gyógyítás módjait. Ez a lehetőség ez idáig egy szűk réteg számára bizonyult elérhetőnek, holott minden ember rendelkezik saját „őssejtgyárral” és raktárral. Tovább már nem csak a kivételezettek élhetnek a regeneráció ezen lehetőségével, hanem a számos kutatás eredményeképp létrejött őssejtfokozó segítségével bárki számára elérhetővé vált. tovább

Mi az őssejt?

Korlátlan számú osztódásra, önmegújulásra képes, nem specializálódott sejt, amely aszimmetrikus osztódás révén önmagához hasonló sejteket képez, és emellett elkötelezett utódsejteket is létrehoz.
Az őssejtek legfontosabb tulajdonsága, hogy bármilyen szöveti sejtté képesek átalakulni, akár általános regeneráló-sejteknek is hívhatnánk őket.

A fogantatás után a petevezetékben a méh felé vándorló és osztódó, majd ott beágyazódó magzatkezdemény még mindenre-képes (totipotens) sejtekből áll. A magzati fejlődés 15. napján kezdődik meg e sejtek specializálódása idegsejtekké, izomsejtekké, bőrsejtekké, stb. E sejtekben a genetikai anyag (DNS) különböző szakaszai lépnek működésbe, s így fejlődnek ki a különböző szervek amelyek természetesen különböző feladatokat hívatottak ellátni az emberi testben.

Ennek az az ára, hogy az eredetileg mindenre képes őssejtek elvesztik „mindenre képes” tulajdonságukat és elkötelezik magukat, differenciálódnak, beépülnek. A magzati fejlődés során azonban megmarad néhány ilyen „mindenre képes” sejt, ezeket szöveti (hemopoetikus) őssejtnek nevezzük, melyek születéskor a köldökzsinórvérből kinyerhetőek.

Kétféle őssejtet különböztetünk meg, embrionális és felnőtt őssejtet.
Az embrionális őssejtek a megtermékenyítést követő 14 napig tartó sejtosztódás során keletkező hólyagcsírából származtathatóak. A felnőtt őssejtek a szöveteinkben találhatóak, továbbá a csontvelőkben keletkeznek, raktározódnak.

A felnőtt és az embrionális őssejtek nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Felnőtt korban az őssejtek a szervezet számos szövetében megtalálhatók. A szöveti őssejtek folyamatosan osztódó, vagy éppen nyugvó állapotban vannak jelen.

Ha ezek a sejtek egy adott szöveti környezetbe kerülnek, képesek lehetnek különböző szövetet alkotó, érett sejtekké alakulni (differenciálódni). Legnagyobb mennyiségben a csontvelőben találhatók meg, itt is keletkeznek a vörösvértestekkel együtt.

A gerincesekre jellemző, hogy az élet fenntartásához legszükségesebb sejttípusok –őssejtek és vörösvértestek- létrehozásáért felelős csontvelő a lehető legvédettebb helyen a csontszövet belsejében található. Így a sejtek gyártását a legkevésbé képesek befolyásolni a negatív külső fizikai behatások.

Ha egy szerv nem működik optimálisan, vagy valamilyen módon sérülést szenved és sejtpótlásra van szüksége, akkor üzenetet küld a csontvelőbe, amely felismeri az információt és őssejteket indít a sérült területre.
Ezt nevezzük a szervezet általános regenerációs mechanizmusának.

Ez a folyamat a következőképp modellezhető:

• Az őssejt kilép a csontvelőből
• Bekerül a véráramba
• Egy speciális hírvivő anyag segítségével eljut a szervekhez
• Amikor a "célterületre" érkezik, kihasználja osztódási képességét és a másolatát továbbküldi, önmaga pedig beépül és a szerv sejtjévé válik.

Ezáltal a szerv képes megújulni, funkcióit megőrizve egészségesen működni.
Ez a folyamat többmilliárdszor játszódik le naponta a testünkben, mivel a regenerációt, a megújulást testünk az általános sejtpótlással valósítja meg.

E folyamat révén újul meg a bőrszövet, hegednek be a sebek, forrnak össze a csontok és ez a folyamat segít az anyagcsere és a méregtelenítés megvalósításában is.

Az állandó sejtcsere nélkül a testünk szervei, szövetei néhány hét alatt elhasználódnának és működésük leállna. A véráramban keringő őssejtek száma legmagasabb értéket akkor mutat amikor megszületünk. 25-30 éves korunktól (az életmódtól, táplálkozástól függően) ez a szám fokozatosan el kezd csökkenni és mire elérjük a nyugdíjas kort már csak tizede, mint amikor megszülettünk.

Elmondható hogy az őssejtszám csökkenése pontos élettani mutatója a regenerálódás hiányának, az öregedésnek.

Az is számos tanulmányból kimutatható, hogy akiknek a keringő őssejtszáma magasabb, azoknak gyorsabban gyógyulnak a szövetei (pl. szívinfarktusból könnyebben épülnek fel), erősebb az immunrendszere, nehezebben törnek a csontjai, ellenállóbb az öregkori degeneratív elváltozásokkal szemben. Egyszóval mind szellemi, mind fizikai teljesítménye jobb.

Tehát kimondhatjuk, hogy az őssejtszám egy olyan élettani mutató, amely a szervezet általános egészségi állapotát képes megmutatni.

Cukorbetegség esetén

A magyar kutatók mesterséges úton károsították a kísérleti állatok hasnyálimirgyében lévő inzulintermelő ún. bétasejteket, majd az egyik csoportot őssejtfokozó készítménnyel etették a normál táplálékuk mellett.

Az 1-es diagramból jól látható, hogy a kontrollcsoporthoz képest jelentősen javult az inzulintermelés a speciális őssejtfokozó készítményt fogyasztó állatok esetén.
Valószínűleg a sérült szöveti sejtek helyébe a pluszban termelődött őssejtek épültek be és állították helyre az inzulintermelést.

Department of Pharmacology, University of Medicine and Pharmacy Targu Mures, 2. Ophtalmology Clinic, Targu Mures, 3. Department of Pathology, University of Medicine and Pharmacy, Targu Mures, 4. Department of Public Health, University of Pecs, Hungary, 5. Crystal Institute KFT, Eger, Hungary. Doczi-Keresztesi Z. 1,2, Jung J. 3, Kiss I. 4, Mezei T. 3 Szabo L. 5, Ember I. 4

Kutatás tárgya:
Annak meghatározása, hogy a hosszú távú sejtstimulátor anyaggal, a speciális őssejtfokozó készítménnyel való kezelés megelőzi-e a hiperglikémiásan gerjesztett recehártya- és vese edényrendszer áteresztőképességét, valamint a vér-retina gát leállását (BRB) az alloxánnal* kiváltott cukorbetegségben szenvedő patkányoknál.

Módszerek:
Hím Whistar patkányokat három csoportba osztották. Két csoport kapott egyszeri, hashártyába adott Alloxán (125 mg/kg) injekciót – ez egy hasnyálmirigy bétasejt toxikus anyag; egy másik csoport oldószert/vivőanyagot kapott.

Az Alloxánnal gerjesztett cukorbeteg patkányok egyik csoportját speciális őssejtfokozó készítménnyel kezelték 4 hétig, míg a kezeletlen és nem cukorbeteg kontrollcsoportot standard laboratóriumi táppal etették.

A vér-retina gátat és a vese edényrendszer áteresztőképességét fluoreszcein izotiocianát átszivárogtatásával mérték, melyet borjú szérum albuminnal* jelöltek (FITC-BSA).

*alloxán: húgysav oxidációs terméke, mely kísérleti állatokban a Langerhans-szigetek károsításával cukorbetegséget idéz elő
**fluoreszcein izotiocianát: fluorokróm festék , amelyhez gyakran antitesteket kapcsolnak, ezáltal a megfelelő antigének detektálhatók és lokalizálhatók
***szérum albumin: a vérplazmában található fehérje

Eredmények:
Az alloxannal való kezelést követő 6 héttel jelentős szöveti fluoreszkálás jelentkezett, vese edényrendszeri szivárgás, valamint BRB leállás volt kimutatható a cukorbeteg csoportnál, összehasonlítva a nem cukorbeteg csoporttal. Az őssejtfokozó készítménnyel való kezelés jelentősen csökkentette a BRB leállást, a szöveti fluoreszkálást, valamint az edényrendszeri átszivárgást, összevetve a nem kezelt csoporttal.

Ezeknek a hatásoknak a mechanizmusa magába foglalhatja az edényrendszeri belhám (endothelium) regenerációját, melyet az őssejt stimuláció vált ki. A vérglükóz értékek fokozatosan csökkentek, anélkül, hogy jelentős különbségek mutatkoztak volna a csoportok között, ennél fogva az inzulinkiválasztó bétasejt regenerációt nem lehetett kimutatni.

Következtetés:
Az eredmények azt sugallják, hogy a speciális őssejtfokozó készítmény hasznos lehet diabéteszes komplikációk kezelése esetén, úgy, mint a vesebaj vagy retina megbetegedés, melyek összefüggésben állnak a megnövekedett edényrendszeri áteresztőképességgel.